Új korszak a négykarikás autóknál: 60 év telt el az első háború utáni Audi megjelenése óta
60 évvel ezelőtt új korszak kezdődött Ingolstadtban: az első, második világháború utáni Audi 1965. augusztus 13-án gördült le a gyártósorról. És ekkor, negyed évszázad után, az Auto Union GmbH ismét felvette a hagyományos Audi márkanevet. Maga a név a modell technikai úttörő státuszát hivatott demonstrálni. Végül is ez volt az Audi első négyhengeres, négyütemű motorral szerelt autója. Az Audi, amelyet belsőleg F 103 néven ismertek, elsöprő sikert aratott, és egy egész modellsorozatot hozott létre, amely – a dizájn és a technológia további fejlesztéseivel – 1972-ig gyártásban maradt.
1965-ben, amikor bemutatkozott az "új Audi" – ahogy az IAA-n tartott világpremierjéről szóló sajtóközleményben nevezték –, az Auto Union GmbH, a mai AUDI AG elődje, nehéz gazdasági helyzetbe került. A vállalat nem volt idegen a kihívásokkal teli időktől; a második világháború utáni újraindítás korántsem volt könnyű: Németország romokban hevert; a szász Auto Union AG-t felszámolták, és jövője nem volt. A háború utáni zűrzavar közepette az Auto Union korábbi alkalmazottai nyugatra költöztek, és kezdetben egy központi alkatrész-lerakatot hoztak létre Ingolstadtban. 1949-ben megalapították az Auto Union GmbH-t. A fiatal vállalat járművek gyártásába kezdett; első modelljei – a DKW márkanév alatt gyártott motorkerékpárok és furgonok – jól fogytak az újjáépítés és a második világháború utáni németországi gazdasági fellendülés időszakában.
Ahogy a lakosság egyre tehetősebbé vált, az emberek elvárásai az autókkal szemben hamarosan megnőttek. Az 1960-as évek közepére a háború előtti technológián alapuló DKW modelleket elavultnak tekintették – a DKW márka "kiment". Különösen a kétütemű motorhoz való hosszú távú ragaszkodás okozta az eladási adatok folyamatos csökkenését: az Auto Union utolsó kétütemű modellje, a DKW F 102, modern kialakítása ellenére is polcmelegítőnek bizonyult. Így az ingolstadti székhelyű Auto Union GmbH válságba került az 1960-as években. Ezzel egyidejűleg a vállalati struktúrában is változások történtek. A Daimler-Benz AG, amely 1958 és 1964 között az Auto Union tulajdonosa volt, fokozatosan eladta részvényeit a wolfsburgi Volkswagenwerk AG-nek, ami a termelési kapacitás jobb kihasználásához is vezetett. A VW Beetle az első fehér lovagként jelent meg ezekben a nehéz időkben. Ingolstadtban 1965 és 1969 között közel 348 000 Volkswagen 1200/1300-ast szereltek össze.
Az "új Audi" technikai és gazdasági fordulatot katalizál
A vállalat jövője szempontjából még meghatározóbb döntés volt a korábbi tulajdonos, a Daimler-Benz AG által az 1960-as évek elején hozott döntés. Az évtized elején négyütemű motorral látta el leányvállalatát. A stuttgarti székhelyű vállalat Ludwig Kraus mérnököt is Ingolstadtba küldte, ahol később főfejlesztő lett. Kraus az Auto Unionnál sorozatgyártásba hozta az új motort, megnyitva az utat az első négyütemű motorral hajtott ingolstadti autó előtt. Az "új Audi" 1965-ben került piacra – 25 évvel azután, hogy az utolsó Audi 920-as 1940-ben legördült a szászországi Zwickau-i szerelőszalagról a háború miatti gyártásleállás következtében, és 55 évvel azután, hogy az első Audi autót, az Audi Type A 10/22 LE-t leszállították.
Ingolstadtban az új modell nevével is láthatóvá akarták tenni a technikai változást. A "DKW" márkanevet, amely mindig is szorosan összekapcsolódott a kétütemű motorral, ezért a továbbiakban nem használták az Auto Union GmbH járművein. Ehelyett az új autó a háború előtti, ismerős "Audi" nevet kapta – kezdetben további kiegészítések vagy megnevezések nélkül. Az autót Auto Union "Audi típusként" forgalmazták. Belsőleg egyszerűen folytatták a nómenklatúrát: a DKW F 102-ből F 103 lett. Ez az "új Audi" végül egy egész sorozat alapítójává vált.
Történészi szempontból van még egy fontos részlet: az új autó neve pusztán egy modellmegjelölés volt – magát a céget 1965-ben még Auto Union GmbH-nak hívták. Csak 20 évvel később, 1985-ben alapították az AUDI AG-t. Azóta a vállalat és termékei ugyanazt a rövid és jellegzetes nevet viselik: Audi.
Új tag a családban: az eredeti Audi egy teljes járműcsaláddá fejlődik
További modellek és teljesítményszintek érkezésével az új Audihoz csatlakozott az Audi 80, az Audi Super 90, az Audi 75 és az Audi 60. Csak az első Audi kapta a "72" jelölést a teljes gyártási ciklusa alatt. A vásárlók és a sajtó nem hivatalosan csak "Audi 72" vagy "Audi (72 LE)" néven ismerte. Az új Audi 1965 augusztusában gördült le a gyártósorról, és 1966 tavaszától kombiként volt kapható, a Volkswagennél "Variant" néven. A szedán modellek két- és négyajtós változatban voltak elérhetők, opcióként magasabb felszereltséggel – "L" utótaggal. 1966-ban a 80 lóerős motorral szerelt Audi 80 került a modellpalettára, majd röviddel ezután a csúcsmodell, a gazdag felszereltséggel rendelkező Audi Super 90 következett. Vizuálisan többek között a többi modelltől megkülönböztette a kerékívek krómozott díszlécei, amelyek alapfelszereltségként jártak. Nagyobb lökettérfogatú, 90 lóerős motorjával több mint 160 km/h végsebességet ért el, ami akkoriban tiszteletre méltó értéknek számított. 1968-ban a tömegpiacra szánt 55 lóerős Audi 60-as modell tette teljessé a kínálatot, az Audi 75 pedig felváltotta a 72 és 80 lóerős változatokat.
A háború utáni Audi reklámjai "közepes nyomású motorról" beszéltek, mivel az 1,7 literes, 11,2:1 sűrítési arányú motor valahol a korabeli tipikus benzinmotor és dízelmotor között helyezkedett el. Az új modell hosszabb is volt, mint a DKW háromhengeres, ezért kellett a DKW F 102-t – amely az új Audi alapjául szolgált – 100 milliméterrel meghosszabbítani, és a hűtőt a motor mellett, bal oldalon, ferdén elhelyezni. Az F 102 krómozott hűtőrácsában található kerek fényszórók helyett az Audi téglalap alakú fényszórókat kapott egy kissé szélesebb fekete hűtőrácsban. Alapfelszereltségként négyfokozatú, oszlopba épített váltókarral ellátott manuális sebességváltó járt; automata sebességváltó ebben a sorozatban nem volt elérhető. Elődjéhez, a DKW F 102-höz hasonlóan az új Audiban is a sebességváltóba épített tárcsafékek voltak. A kétütemű motortól való eltávolodás egy új korszak kezdetét jelezte: csak az első három hónapban 16 000 új Audi készült.
A hétéves gyártási időszak alatt az F 103 csak kisebb változtatásokon esett át. Az 1970-es modellévre minden változatot áttervezett műszerfallal, valamint párhuzamos működésű ablaktörlőkkel szereltek fel az ellentétesen forgók helyett. A vásárlók ezután felár ellenében középkonzoli sebességváltót is rendelhettek a standard, oszlopra szerelt váltókar helyett. 1970 nyarán a szedánok üzemanyag-betöltő nyílását a jármű hátuljából a jobb oldali hátsó panelre helyezték át. A hátsó lámpákat az Audi 100 stílusához igazították, amelyet 1968 óta gyártottak, és amely megalapozta az Audi sikeres C-sorozatát.
Az Auto Union "Audi típusát" 1972 nyaráig gyártották. 1972 közepén a teljesen újonnan kifejlesztett Audi 80 váltotta fel . Az F 103 család legkisebb modellje, az Audi 60 lett a legsikeresebb; az összes legyártott első generációs Audi több mint felét (416 852 darab) az Audi 60 és az Audi 60 L modellek tették ki, összesen 216 987 darabbal. Már az eladási adatok is jól mutatják, mennyire fontos volt ez az autó a négykarikás márka számára. Technikailag és gazdaságilag is fordulópontot jelentett. 1965 és 1972 között az új Audi és családtagjai olyan nagy érdeklődést váltottak ki, hogy nemcsak a vállalat előremutató modellkínálatának alapjait rakták le, hanem az Auto Uniont is a siker útjára állították, hozzájárulva ezzel az Audi márka hosszú távú függetlenségéhez a Volkswagen Csoporton belül.