Olyan nincs, hogy túl sportos egy Mustang
Az amerikai sportautó-gyártás filozófiája számos ponton eltér az európaitól. Ezek egy részét értetlenséggel, más aspektusait egyenesen felülnyeskedve szemléljük az óceán innenső partjáról. Van viszont valami, amit tagadhatatlanul zseniálisan csinálnak: markánsan eltérő karakterrel képes felruházni ugyanannak a modellcsaládnak a különböző tagjait.
Amit mi típusvariánsként emlegetünk, azt ott önálló személyiségként tálalják, így készítve akár három-négy, minden jellemzőjében egyedi, homlokegyenest különböző ügyféligényeket kielégítő variánst – teljesen önálló modelleket, persze egy név, a forma és az alapvető műszaki tartalom mégis csak összeköt.A rajongók persze mindig is tisztában voltak ezzel, amióta pedig a Ford Európában is forgalmazza a Mustangot, az autózás iránt fogékony közönség egyre szélesebb körben találkozhatott testközelből a jelenséggel, attól függetlenül, hogy a paletta éppen mely szelete elérhető a kontinensen. A négyhengeres EcoBoost motorral szerelt variáns agilitása, a GT elemi ereje, a Dark Horse kiélezett tökéletessége és persze a GTD, amely pont annyira átlagos Ford Mustang, mint Superman hétköznapi ember – típus inkább ezek a modellek egy válogatott focicsapat különböző posztokon brillírozó játékosainak, mint ugyanazon változatainak.
A Ford pedig, mint jó sportigazgató, folyamatosan bővíti a csapatot: leginkább két olyan új Mustangot küldött fel a pályára, amelyek nemcsak páratlan képességekkel bírnak, de valódi hiányokat pótolnak a palettán – olyan hiányokat, amelyek létezéséről talán nem is tudtunk, amíg a megoldást nem mutatta a Ford.
Ford Mustang RTR
Ahogy hatalmas a különbség az énekesek és a dalszerző előadók, úgy nagyon nem mindegy, hogy egy autóversenyző mások által fejlesztett konstrukcióból hozza ki a maximumot, vagy tudását és tapasztalatát használja fel saját maga alkotja meg a tökéletes versenyautót, amire aztán diadalt arat. A driftsport egyik legnagyobb élő alakjaként jegyzett Vaughn Gittin Jr. az utóbbi kategóriába tartozik, RTR (Ready to Rock) névre keresztelt manufaktúrája pedig több mint tizenöt éve kínál csúcskategóriás tuningcsomagokat Ford Mustangokhoz.
2026-ra Gittin és a Ford úgy döntött, hogy szintet lépnek az együttműködésben, és elkészítették az első gyári RTR Mustangot, amely a "mezei" kupékkal közös gyártósoron készül. Ez önmagában is nagy szó, ám még zseniálisabb, hogy a rangos sportverziót nem az 5,0 literes V8-as, hanem a 2,3 literes, sornégyes turbómotorral szerelik. Ebből a koncepcióból okból sem engedett Vaughn Gittin Jr.: egyrészt, mert a könnyebb motor révén az autó kevesebb hajlamos az orrnehéz viselkedésre, pontosabban és kezesebben irányítható, másrészt, mert így jóval megfizethető, így szélesebb rétegek számára kínál belépőt a sportautózás felső házába.A 350 lóerős csúcsteljesítmény jól hangzik, de az RTR Mustangot nem teszi félelmetesen hatékonnyá, hanem a felsőbb kategóriás testvérekből átemelt technológiákat. A futómű a Mustang Dark Horse-ból, a fékek a GT Performance csomagból származnak. Az erőforrás robbanékonyságáról a Ford GT versenyautóból (a Mustang GTD ikonikus példaképéből) átemelt turbólyuk-kiküszöbölő technológia gondoskodik.
Ehhez társulnak az RTR-modellekre jellemző stíluselemek, a világító hűtőmaszk-betétektől kezdve az utasteret uraló lime-zöld tónusokig. Ezeknél persze fontosabbak az olyan részletek, mint a driftsportihletésű kézifékkar vagy a variálható szeleppel hangolható kipufogórendszer.
Ford Mustang Dark Horse SC
Mit tehet az, aki a Mustang Dark Horse-nál keményebb, zabolátlanabb sportautóra vágyna, de a Mustang GTD kívül esik a lehetőségein? Pár hónapja csak széttártuk volna a karjainkat erre a felvetésre, most azonban magabiztosan intjük türelemre az ínyenceket: bemutatkozott ugyanis a Ford Mustang Dark Horse SC, és aki járatos az amerikai sportautó-terminológiában, annak nem is kell magyarázni, mi teszi különlegessé.
Az a két extra betű ugyanis a supercharger, azaz a kompresszor jelenre utal: a Dark Horse ötliteres szívómotorjával szemben a Dark Horse SC 5,2 literes, mechanikus feltöltővel szerelt V8-ast kap. Hasonló dolgozik a Mustang GTD-ben is, amelytől a motor koncepciója mellett egy sor konkrét alkatrészt is átvett az újonc, a látványos hátsó szárnyban kiteljesedő aerodinamikai csomagtól kezdve a Brembo karbon-kerámia fékekig, a 3D-nyomtatóval legyártott titán dekorelemektől a lapos aljú kormánykerékig.
Ezek egy része alapfelszerelés, más tételek pedig a versenypálya-csomagnak a részeként elérhetők, amelyekből például a tömegcsökkentés zászlaja alatt a hátsó üléseket is kiszerelik. A Mustang RTR és a Dark Horse SC egyik közös jellemzője, hogy minden idén nyártól elérhető lesz. A másik, hogy az európai forgalmazás lehetőségét egyiküknél sem erősítette meg a Ford – igaz, nem is zárták ki azt. Ha tippelnünk kellene, a Mustang RTR-nek nemcsak a kedvezőbb emissziójú hajtáslánc miatt van nagyobb esélye a behozatalra, hanem azért is, mert a korábbi RTR-csomagos Mustangok szabadon jutottak el az uniós piacokra.
A Dark Horse SC esetében a vélhetően magas zajszint gördíthet akadályokat az import útjába. Akárhogy alakul is ennek a két modellváltozatnak a sorsa, Európa profitál a fejlesztésükből. Az ilyen projektek helyett ugyanis lendületben a Mustang evolúcióját. Így, ha máshogy nem is, áttételesen bizonyosan fizetnek ahhoz, hogy a közeljövőben még tökéletesebb vezetési élményben részesülhessenek az európai Mustang-tulajdonosok.