Elektromos Panda női szemmel

Van az úgy, hogy egy autó nem a lóerőivel, a hatótávolságával vagy a fogyasztásával hódítja meg az embert. Egyszerűen csak jó érzés beleülni, elindulni vele, és minden megtett kilométer után egy kicsit vidámabban kiszállni belőle. Nálam a Fiat Grande Panda pontosan ezt tette.

A tartóstesztjeink során időnként én is megkapom a tesztautókat, hogy használjam őket, és elmondjam a saját véleményemet. Nem feltétlenül a műszaki adatokat figyelem, sokkal inkább azt, hogy milyen érzés együtt élni egy autóval. Mi tetszik benne, mi nem, mennyire kényelmes, praktikus, és vajon szívesen használnám-e a hétköznapokban. A Panda már az első pillanatban megfogott. A mérete, a formája, az egész kisugárzása. Igen, egy ilyen kisautónak is van kisugárzása! Valahogy olyan vidám, szerethető jelenség, amely mellett nem lehet csak úgy elmenni. Ráadásul a külseje után az utastér is tartogat meglepetéseket, de erről majd később.

Amikor a budapesti csúcsforgalom is élvezhetőbbé válik

A mindennapjaimban Dél-Pestről járok Észak-Budára dolgozni, és általában a BKV-t választom. Az oda-vissza út átszállásokkal együtt nagyjából másfél órát vesz igénybe. Autóval nem igazán érné meg elindulnom, hiszen reggel a csúcsforgalomban araszolhatnék befelé, délután pedig ugyanez várna rám hazafelé. A párom hetente többször is eljön értem munka után, különösen akkor, ha éppen elektromos autó van nálunk. Én pedig természetesen kapva kaptam az alkalmon, és a Panda kulcsát is magamhoz vettem. Három alkalommal is belevetettem magam a budapesti csúcsforgalomba.

Szeretek vezetni, és azt gondolom, már egész jól megszoktam a fővárosi közlekedés mindennapos őrületeit. Vagy mégsem? Mert amikor az ember rendszeresen tömegközlekedik, egy kicsit másképp látja a várost. Aztán beül egy autóba, és rögtön szembesül a valósággal. Türelmetlen sofőrök, állandó sávváltások, dudálás, fékezés, araszolás. Mindenki siet, mindenki oda akar érni, lehetőleg tegnapra. A Panda viszont valahogy egészen más hangulatot teremtett. Beültem, elindultam, és mintha egy kicsit kizártam volna a külvilágot. Az elektromos hajtás csendje, a finom, de dinamikus haladás és az azonnal érkező erő egészen kellemes élménnyé változtatta még a csúcsforgalmat is. Persze a dugó ugyanúgy dugó maradt, és a piros lámpák sem váltottak hamarabb zöldre, de valahogy mégsem bosszantott annyira az egész. A kis Panda könnyedén mozgott a forgalomban, fürgén reagált, és a mérete miatt a szűkebb utcákban is otthonosan éreztem magam vele.

Imádtam! Őszintén szólva, még szívesen kerülgettem volna vele egy kicsit a budapesti dugókat.

Egy autó, amelyik mosolyt csal az ember arcára

A külső megjelenése már önmagában is figyelemfelkeltő. Nem egy szokványos kisautó, van benne valami játékos, valami különleges. Az utastér pedig még inkább ráerősít erre az érzésre. A vidám, színes részletek, a barátságos hangulat és a különleges formák miatt egyszerűen jó érzés benne ülni. Nem tudom, mások hogy vannak vele, de nekem fontos, hogy egy autó ne csak közlekedési eszköz legyen. Szeretem, ha van karaktere, ha jó ránézni, és ha már reggel, amikor beülök, egy kicsit jobb kedvem lesz tőle. A Panda pontosan ilyen volt.

A munkahelyemen még a főnököm érdeklődését is felkeltette. Amikor megtudta, hogy egy elektromos Pandát használok, nem igazán tudta elképzelni, milyen lehet ez az autó. Én persze lelkesen meséltem róla, és annyira dicsértem, hogy végül kijött az utcára, mert saját szemével is látni akarta. Amikor beleült, csak nézelődött és csodálkozott. Láthatóan meglepte, amit látott. Azt hiszem, még egy halk megjegyzést is elcsíptem tőle, hogy neki is jól jönne egy ilyen. Hát, úgy látszik, nemcsak engem sikerült elvarázsolnia a kis olasznak!

Huszonketten szerették volna kipróbálni

A három nap alatt egy hétvégi vidéki program is belefért. Osztálytalálkozóra indultam, ahol régi barátokkal és egykori osztálytársakkal találkozhattam. Természetesen a Panda is velem tartott, és hamar kiderült, hogy nemcsak engem érdekel az autó. Ahogy megérkeztem, rögtön elkezdődtek a kérdések. Milyen autó ez? Tényleg elektromos? Mennyit megy el egy töltéssel? Milyen belül? És persze a legfontosabb: bele lehet ülni? A vége az lett, hogy mind a 20 felnőtt férfi és nő szeretett volna közelebbről is megismerkedni vele. És természetesen mindannyian bele is ültek! Nagyjából harminc percig álltam az autó mellett, válaszolgattam a kérdésekre, magyaráztam, amit tudtam, és közben csak mosolyogtam és bólogattam. Mindenkinek volt valamilyen észrevétele, kérdése vagy véleménye. Jó volt látni, hogy egy ilyen kisautó mennyi érdeklődést képes kiváltani. Azt hiszem, nem mindennap történik meg az emberrel, hogy egy osztálytalálkozón az autója lesz az egyik legnagyobb attrakció. A Panda ezt is elérte!

Én csak vezettem, a fiúk pedig mértek

A fogyasztás és a hatótávolság kérdésével ezúttal nem igazán foglalkoztam. A fiúk természetesen figyelték és mérték ezeket az adatokat, én viszont egészen más feladatot vállaltam. Egyszerűen csak használtam a kis elektromos Pandát. Nem számolgattam a kilowattórákat, nem figyeltem állandóan a kijelzőt, és nem próbáltam rekordot dönteni. Elindultam vele, intéztem a dolgaimat, közlekedtem a városban, és élveztem, hogy egy ilyen vidám autóval tehetem mindezt. Persze tudom, hogy egy elektromos autónál fontos kérdés a fogyasztás, a hatótáv és a töltés is. De számomra most az volt a legfontosabb, hogy milyen érzés vele közlekedni. Kényelmes-e? Könnyű-e vezetni? Jó-e beleülni reggel? És vajon másnap is örömmel venném-e elő a kulcsát?

A válasz minden kérdésre igen!

Három nap után nehéz volt visszaadni a kulcsot

Összességében három napig használhattam a Fiat Grande Pandát, és ez alatt az idő alatt nagyon megszerettem. Nekem kényelmes volt, könnyen kezelhető, a városi közlekedésben kifejezetten otthonosan mozgott, és ami talán a legfontosabb, mindig jókedvre derített. Nem szeretnék úgy tenni, mintha minden műszaki részletét ismerném, vagy mintha egy hagyományos autótesztet írnék. Én egyszerűen csak elmondom, mit éreztem, amikor használtam. És azt kell mondanom, hogy ez a kis elektromos Fiat nagyon közel került hozzám.

Ha rajtam múlna, bizony megtartanám! Nem kellene sokat győzködni.

Amikor elérkezett a búcsú pillanata, szomorúan adtam vissza a kulcsot. Jó volt ez a három nap, tele kellemes élményekkel, mosolyokkal és olyan pillanatokkal, amelyekre még sokáig emlékezni fogok. Azt hiszem, a Panda egyik legnagyobb erénye éppen ez. Nem feltétlenül azzal hódít, amit a katalógusban olvasunk róla, hanem azzal, amit a volán mögött érzünk.

Nálam pedig egyértelműen célba talált.

Ha egyszer lehetőségem lesz rá, nagyon szívesen újra találkoznék vele. Sőt, akár hosszabb időre is megtartanám!