150 éve született Nicola Romeo
Idén van Nicola Romeo, a Nápolyban született mérnök és vállalkozó születésének 150. évfordulója, aki Milánót tette otthonává. 1915-ben felvásárolta az Anonima Lombarda Fabbrica Automobili, vagyis az ALFA vállalatot – amelyet 1910. június 24-én alapítottak –, és az első világháborút követő ipari átalakulás révén új küldetést adott a portellói székhelyű vállalatnak: egy nagyon konkrét, sikeres jövőképet, amely a nagy teljesítményű "sport-túraautók" tervezésére és gyártására, valamint a nemzetközi versenyeken való vezető szerep betöltésére összpontosít.
Nicola Romeo két fő célt szolgált a versenyzésben való részvételben: a sorozatgyártású autók népszerűsítését és a technológiai szakértelem fejlesztését a versenypályán, mielőtt a leghatékonyabb műszaki megoldásokat átültetné a "túra" modellekbe. Romeo rendelkezett az intelligenciával és az éleslátással ahhoz, hogy kivételes tehetségű emberekkel dolgozzon együtt – mindenekelőtt két név emelkedik ki közülük: Vittorio Jano és Enzo Ferrari.
Az 1923-as Targa Florio sikere – az Alfa Romeo első igazán jelentős versenye – nem volt elég Nicola Romeo számára ahhoz, hogy a Biscione véglegesen a versenyzés világába lépjen. Ezért Enzo Ferrari volt az, aki Romeo nevében Vittorio Janót hozta Milánóba: azt az embert, aki később megtervezte a "P2" nagydíjat, azt az autót, amelynek győzelmei a nemzetközi sportsikerek csúcsára repítették az Alfa Romeót. Szintén a P2 sportsikereinek eredményeként Jano később technikai igazgatói szerepet vállalt, és néhány évvel később megtervezte először a "6C", majd a világhírű "8C" modellt.
Az ember, aki a Biscionénak adta a lelkét
Minden 1876. április 28-án kezdődött, amikor Nicola Romeo megszületett a Nápoly közelében található Sant'Antimo-ban, egy szerény vagyonú, nagycsaládban. A gazdasági nehézségek ellenére a vállalkozó szellemű fiatalember folytatta tanulmányait, és építőmérnöki, valamint villamosmérnöki diplomát szerzett Nápolyban és a belgiumi Liège-ben. Egy ideig Franciaországban és Németországban élt, majd brit és amerikai vasúti vállalatoknál kezdett dolgozni. 1906-ban megalapította saját vállalkozását, és Milánóban megalapította az "Ing. Nicola Romeo & C." céget, amely szétszerelt gépeket importált az Egyesült Államokból építőmérnöki munkákhoz.
Az első világháború alatt Rómeó új partnerek bevonásával bővítette vállalatát, és átvette az éppen felszámolás alatt álló ALFÁ-t, beindítva a háborús erőfeszítések termelését. A vállalkozás gazdaggá tette Rómeót, aki 1918-ban új tőkét nyitott a vállalathoz, "Società Anonima Italiana Nicola Romeo & C."-re változtatta a nevét, és ismét átalakította a termelést, a mezőgazdasági és a vasúti ágazatokba lépve. Mindössze egy évvel később belépett az autóiparba is.
1921 végén a kormány a bankokon keresztül átvette az Alfa Romeo irányítását, ezzel gyakorlatilag új szakaszba lépve a vállalat életében. Nicola Romeo továbbra is ügyvezető igazgatóként tevékenykedett, tapasztalatával irányítva az átmenetet. 1928-ban lemondott posztjáról, 1929-ben pedig a Királyság szenátorává nevezték ki, ami rangos elismerése volt az olasz iparhoz való hozzájárulásának. 1938. augusztus 15-én hunyt el Magreglioban, ahová feleségével és hét gyermekével vonult nyugdíjba, maga mögött hagyva az olasz ipar egy elszánt és előrelátó alakjának emlékét.