„1-2-4-5-3: Az Audi öthengeres motorjainak 50 éve” Új különleges kiállítás az Audi Museum Mobile-ban

Az Audi öthengeres motorjai mély nyomot hagytak a négykarikás márka közelmúltbeli történetében, gyújtási sorrendjük pedig a jellegzetes sportos, robusztus hangzást adja. A motorsportban elért sikereik és a sorozatgyártású járművekben elért kiemelkedő teljesítményükkel az öthengeres motorok a "Technika útján haladás" elvet testesítik meg. Az Audi Tradition egy új különleges kiállítással ünnepli az ikonikus motor évfordulóját: "1-2-4-5-3: Az Audi öthengeres motorjainak 50 éve". A kiállítás augusztus 1-jén nyílik meg az ingolstadti Audi Fórum Audi múzeumában, és 2027. február 28-ig tekinthető meg.

"Az öthengeres motor 50. éve különleges évforduló az Audi számára: kevés technológia vált ki ilyen erős érzelmeket, és nem formálta ilyen mélyrehatóan a márka imázsát az elmúlt öt évtizedben. Ezért kérdezte annyi Audi-rajongó és múzeumlátogató tőlünk, hogy megünnepelnénk-e ezt az évfordulót egy különleges kiállítással – egy olyan kívánsággal, amelynek örömmel tettünk eleget" – mondja Stefan Felber kurátor. A különleges kiállításhoz hét motorbemutatót és tizennégy járműkiállítást állított össze, amelyek az öthengeres fejlesztés ötvenéves történetét követik nyomon.

Az Audi öthengeres motorjának története 1976 augusztusában kezdődött a második generációs Audi 100 bemutatásával. Az elődjétől feljebb lépni szándékozó új modell arra késztette az Audi mérnökeit, hogy megvitassák a soros öt- és hathengeres motorok használatát a fejlesztése során. Ez utóbbiakat a helyszűke és a kedvezőtlen súlyelosztás miatt kizárták. Így a döntéshozók a soros öthengeres motor mellett döntöttek – egy ismert hajtáslánc-koncepció, amelyet addig kevéssé alkalmaztak a tömeggyártásban. Az 1972-ben az Audi 80-ban először megjelent, és akkoriban a Volkswagen-csoport egészében használt soros négyhengeres motorra (EA 827) építve a mérnökök kifejlesztették az EA 828 jelzésű öthengeres benzinmotort. Ez jelentős előrelépést jelentett a második generációs Audi 100-nak mind teljesítmény, mind presztízs tekintetében, és – különböző konfigurációkban – évtizedekre egészen különleges módon formálta az Audi motortechnikáját.

Számos tervezési jellemzőt átvettek a négyhengeres motorból, például a felülfekvő szíjhajtású vezérműtengelyt, a 88 milliméteres hengertávolságot, a hengerátmérőt, valamint a szelepek, gyújtógyertyák és üzemanyag-befecskendezők elrendezését. A hosszabb főtengely azonban nagyobb főcsapágy-átmérőt igényelt; az alapmotorhoz képest számos egyéb változás mellett a löketet is 86,4 milliméterre növelték. Az öthengeres jellegzetes hangját a hengerek páratlan száma és az egyedi gyújtási sorrend adja: 1-2-4-5-3. A közvetlenül egymás mellett, illetve az egymástól távol eső hengerek 144 fokos főtengely-forgásszöggel váltják egymást, ezt a beállítást a lehető legsimább működés biztosítása érdekében választották. A modern üzemanyag-befecskendező rendszer fokozta a csúcsmodell teljesítményét, hatékonyságát és teljesítményleadását. Az Audi első öthengeres motorja, amely az Audi 100 5E-ben 2144 köbcentiméteres volt, 100 kW (136 LE) teljesítményt produkált. Az autó 9,5 másodperc alatt gyorsult 100 km/h-ra, a végsebessége pedig 190 km/h volt.

Az Audi már 1978-ban bemutatta az első öthengeres dízelt: egy kétliteres lökettérfogatú, 51 kW (70 LE) teljesítményű szívódízelmotort. Egy évvel később debütált az első turbófeltöltős öthengeres benzinmotor a kor zászlóshajó modelljében, az Audi 200 5T-ben (125 kW/170 LE). Mivel a lökettérfogatot nem lehetett jelentősen növelni, a turbófeltöltés volt az egyetlen módja a motor teljesítményének érdemi növelésére. Az 1980-as év kulcsfontosságúnak bizonyult az öthengeres nyilvános ismertsége szempontjából: márciusban a négykarikás márka a Genfi Autószalonon bemutatta az Audi quattro-t . Turbófeltöltős öthengeres motorja a bevezetésekor 147 kW (200 LE) teljesítményt produkált. Ez a nagy teljesítményű műszaki csomag – a töltőlevegő-hűtővel és a quattro állandó összkerékhajtással kombinálva – az Audit a következő években motorsport-sikerek sorához juttatta, beleértve két gyártói és két egyéni világbajnokságot a akkoriban rendkívül népszerű rali szcénában. Ezek a címek megerősítették a márka imázsát és táplálták az öthengeres legendáját. A későbbi B csoportba tartozó raliautókban ennek a félelmetes motornak a végső változata – immár négyszelepes technológiával – jóval több mint 500 lóerőt adott le. Az Audi IMSA GTO-ban, amely 1989-ben felforgatta az amerikai túraautó-versenyzést, a teljesítmény elérte az 530 kW-ot (720 LE).

Az Audi a sorozatgyártású modellekben is jelentős teljesítménynövelést eszközölt közkedvelt motorjával: az 1994-ben, az Audi 80 (B4) gyártásának vége felé bemutatott Avant RS2-ben a motor 232 kW (315 LE) teljesítményt adott le a még mindig szerény 2,2 literes lökettérfogatból.

Abban az időben az Avant RS2 volt a világ legerősebb sorozatgyártású kombija, és megalapozta az Audi RS nagyteljesítményű modelljeinek hagyományát. Szinte ugyanekkor az öthengeres motor kilépett a B szegmensből az Audi A4 (B5) 1994-es bevezetésével, fokozatosan átadva helyét az új V6-os motoroknak az 1990-es évek közepéig. Az eredeti sorozat utolsó öthengeres motorjait – az Audi A6 2.5 TDI-jét és az új kiállításon is látható Audi S6 2,2 literes 20V-os turbóját – 1997-ben fokozatosan kivonták a forgalomból.

Az öthengeres hangzás rajongóinak 2009-ig kellett várniuk, amikor a quattro GmbH bemutatta az Audi TT RS-t egy keresztben beépített 2,5 literes TFSI motorral. A csoport EA 855 motorjára épülő nagy teljesítményű egység megerősített motorblokkal rendelkezett, és 250 kW (340 LE) teljesítményt nyújtott. Az ezt követő években a népszerű motor különböző konfigurációkban újra megjelent az A-sorozat RS modelljeiben, amelyeket 2016 óta az Audi Sport GmbH felügyel – felélesztve az öthengeres kultusz státuszát, és kilencszer egymás után az "év motorja" díjjal tüntették ki.